Skócia, Skye szigetén (Portree, Cuillin-hegyvidék), Gairloch 2020. augusztus 08-11.
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)
2020. aug. 08.
Skye szigetén túra a Cuillin-hegyvidéken, Sligachan, Sgurr nan Gillean csúcs (966 m)
Tavaly épp csak belekóstoltunk Skye sziget fő "finomságába", a Cuillin-hegyvidékbe. Jöttünk, láttunk, és még azzal a lendülettel visszafordultunk a horgonyzóhelyről (Loch Scavaig). A hely lélegzetelállító, csak időnk nem volt maradni. Ma az egész napunkat a hegyvidéknek szánjuk.
Portree főteréről indulnak a buszok. A 15 km-re fekvő Sligachanig utazunk, ami csaknem a tengerparton fekszik. Kemping, hotel, étterem, ennyiből áll, a túrázók, hegymászók számára jött létre. Innen, szinte a tenger szintjétől indulnak a meredeken emelkedő ösvények a pár km-nyire fekvő 900 m körüli csúcsokra. Némelyik tetejére csak sziklamászással juthatunk fel.
A csupasz bazaltsziklák az egykori bazaltvulkánosság maradványai:
Dénes kinézett az útibeszámolók alapján egy munrót, ahogy itt Skóciában a 900 m feletti csúcsokat nevezik. Pontosabban a háromezer láb (914.4 m) feletti skót csúcsokat. (Sir Hugh Munro neve után, aki csaknem 300 ilyen csúcs listáját állította össze még 1891-ben, és rengetegnek járt is a tetején. A munrózás népszerű célkitűzés errefelé a túrázók körében.)
Azt hittük, afelé indulunk, csak később vettük észre, hogy egy keményebb csúcs felé tartunk, de Dénes nem szeret visszafordulni, így mentünk tovább. Az egyik buszbeli útitársunkra koncentráltunk a Windy Maps digitális térképe helyett, egy fiatal angol srácra, aki lelkesen, két megpakolt SPAR-os táskával a kezében, tömött hátizsákkal a hátán, utcai cipőben indult el, hogy keres majd egy szép kilátású helyet fenn a hegyekben, ahol sátrat ver és túrázik.
Egy patak mellett vezetett az ösvény. Kisebb-nagyobb vízesések mellett sétáltunk el a sziklás, vizenyős talajon.
Csalogattak befelé az édesvízzel telt medencék, de könnyű volt ellenállni. Se törölközőnk, se meleg.
Észrevettünk egy eldobott banánhéjra hasonlító rovarevő növényt, a lápi hízókát, ami ragacsos leveleivel "kapja el" a mit sem sejtő rovarokat.
A csúszós, sáros, de egyébként egyszerű emelkedés egy óra után átváltott útkeresésbe a meredek kőtengeren. Jelzés nincs, kőbabákból itt-ott látni egyet-egyet. Kiakadtam a gondolattól, hogy mi lesz, ha mindent beborít a köd, vagy újra szakadni kezd az eső. Egy-egy helyen nehezen találtam kapaszkodót a kezemnek. Féltem, hogy megindulnak alattam vagy fölöttem a szikladarabok.
Szerettem volna visszatérni a békésebb részre, de Dénes nem látott rá komoly okot, hogy visszaforduljunk. Végül a kőtenger egy vízszintesebb részén megvártam, amíg másfél óra alatt megjárta a csúcsot.
A kilátás teljesen lenyűgözött, és elterelte a negatív gondolatokat. Már önmagában az, hogy volt kilátás, és nem a ködbe, esőbe burkolózott a táj, mint ahogy azt leggyakrabban teszi. A szemközti krátermaradványról Lanzarote, a Kanári-szigetek egyike jutott eszembe, a fiatal vulkáni kúpokkal teleszórt sziget, ahol több kaldera peremére is feltúráztunk tavaly márciusban. Lélekmelengető emlékek.
Kanári-szigetek, Lanzarote, a Blanca kaldera, amit megszilárdult lávatenger vesz körül:
Kanári-szigetek, Lanzarote, a Blanca kaldera (blanca = fehér):
Kanári-szigetek, Lanzarote, a Colorada kaldera oldalában, ami 1736-ban keletkezett (colorada = piros):
Kanári-szigetek, Lanzarote, Dénes a Colorada kaldera előtti Gude nevű vulkáni bomba tetején:
Míg nekem Lanzarotén jártak a gondolataim, Dénes egyre feljebb kapaszkodott a skót Cullin-hegyvidék szikláin:
A Sgurr nan Gillean csúcs 966 m magas. A név gael-ből lefordítva azt jelenti, hogy fiatalemberek csúcsa. Tehát semmiképp nem az én csúcsom :-)
A megérdemelt csúcsfotó:
Ismét a békés részén, ahol a legnagyobb kihívás átkelni a hídon:
Maradt egy óránk a busz indulásáig, amit vidám stoppolással töltöttünk. Fogadtunk Dénessel, ő azt mondta, hogy felvesznek, én azt, hogy nem. Bár annyi a turista, mint égen a csillag, de ahogy gondoltam, a covid miatt senki sem állt meg. Néhányan intettek, és sok szerencsét kívántak :-)
A busz kis késéssel érkezett, de 10 perc semmi, ugyanis Glasgow-ból jött, ahonnan több mint 6 óra a menetidő. Visszaérve Portree-be volt még erőnk egy nagybevásárláshoz, és időpontot foglaltunk a Youth Hostelben a holnapi zuhanyzáshoz. Csak 11 körül lehet, amikor a takarítás folyik. Így a mai nap még nélkülöznöm kellett ezt a luxust. Dénes persze nem csinált nagy ügyet ma sem a fürdésből. Az evezés után irány a 10 fokos tengervíz.
2020. aug. 09.
Portree Skye szigetén
Délelőtt élvezetes zuhanyzás, hajmosás a hostelben, majd a hostel önkiszolgáló mosodájában használatba vesszük a mosó- és szárítógépeket. (4.5 kg-os mosás 4 font, 2x30 p szárítás 4 font). Az idő ma is csodás, csak a szél lehetne visszafogottabb.
Ebédelni visszamegyünk a hajóra, aztán egy körtúrát csinálunk a parti ösvényen, majd újabb nagybevásárlás a távolabbi Coop-ban. A benzinkút bezárt, mire végeztünk, így a két kannát hiába cipelte Dénes.
Este átjön beszélgetni egy helyi vitorlázó, aki mellett mooringon állunk. Turistákat visz ki a hajóján szinte minden nap egy-két órára vitorlázni.
2020. aug. 10.
Portree - Gairloch a szárazföldön
Enyhe ÉNy-i szélben, napsütésben vitorlázunk Skye és Raasay szigetek között ÉK felé. A szárazföldi Gairloch nevű település a cél. Ott találkozunk holnap Timmel, Dénes angol ismerősével, és Tim barátnőjével.
Menet közben Skye geológiai különlegessége mellett haladunk el. Évmilliókkal ezelőtti földcsuszamlásnak köszönhetjük a látványt: a hatalmas kiterjedésű sziklaszirteket (ez a Storr névre hallgat), az elszórtan magasodó sziklatömböket, amik megúszták a földcsuszamlást.
Közülük a leglátványosabb az Old Man of Storr, de nem ebből a szögből fotózva. Ha nem jön Tim, akkor ma ide túráztunk volna. Majd legközelebb.
Gairloch homokos strandja első pillantásra megdobogtatta a szívünket. Csak lenne 10 fokkal melegebb!!!
Kieveztünk, a környéken túráztunk, egy tanösvényen újra óriáslapuk alá bújtunk, mint korábban Arisaignél.
Tegnap Portree-ben nem sikerült dízelt venni, ezért ma is kivittük a kannákat a partra, és a lefordított dingi alatt hagytuk. Csak a túra végén sétáltunk el vele a közeli benzinkúthoz. Barny horgonyon:
A strand mellett rögtön a golfpálya:
A lemenő nap meleg színeiben:
2020. aug. 11.
Gairloch a szárazföldön
Egész délelőtt esett, dél körül átmotoroztunk a kikötőbe, felvettük Timéket, és vitorláztunk velük a hatalmas öbölben. Miután elmentek, még sötétig maradt időnk, hogy eltúrázzunk egy vízeséshez. Ezért, meg persze a meleg miatt is imádom a nyarat.
Holnap vitorlázunk tovább, és végre a Külső-Hebridák a cél, annak is a legnagyobb szigete, Lewis és Harris. A két név ellenére egyetlen szigetről van szó, aminek az északi, laposabb része Lewis, a déli pedig Harris.